1998 nyarán nem bírtam tovább s ott hagytam a - még akkor - férjemet, aki állandóan verte a gyereket s engem is terrorizált. A hatóság azt mondta: míg vér nem folyik, nem tudnak mit tenni. A lakást azt mondta ránk gyújtsa, de nem lesz a miénk. Így jobb híján 1 szál ruhában kerültünk el onnan.
Eleinte volt pici albérlet, ahol a tulaj molesztálni akart, így mivel nem álltam kötélnek, kitett december 30.-án az utcára. Ekkor jobb híján a híd alá mentünk a fiammal. Ö rendszeresen bejárt iskolába, ami nem is volt egyszerű, mert Ő hiperaktív s speciális iskola kellett volna neki. El is mentem, de közölték, hogy túlzsúfolt: majd 5 év múlva beveszik. Így az alsó tagozatot végigszenvedtük hol 8 iskolával, hol magántanulóként. Közben kimondták a válást, kaptam 4ezer Ft gyerektartást, amit az exem úgy volt hajlandó fizetni, ha fizetem az útiköltségét s az ebédét, hisz mi költöztünk Budapestre. Én belementem, így 2ezer Ft maradt gyerektartás. Ez az állapot is megszűnt pár hónap után, mert az exem közölte: nem akarja látni a fiát többet. Én nem is bántam. Próbáltam többször beperelni, de nincs rendszeres olyan jövedelme, amiből levonnák, így nem kaptam semmit.
Mi az évek során laktunk gyermek- és anyaotthonban, ismerősöknél, utcán s albérletekben. Nagyon nehéz egy gyermekkel megélni, hiszen ő is kamaszodott, vágyai s igényei vannak. Én 50% rokkant lettem, ami mára már csak 40%, s 27000 Ft nyugdíjat kapok. Harcolok most is a mindennapok nehézségeivel, a gyermekem már felnőtt, de még vidéken tanul, így a bérletét is meg kell venni. Nagyon nehéz albérletben élni, ami jelenleg a nyugdíjam 2szerese. Van a Fedél Nélkül újság, ezt terjesztem a nyugdíj mellett, de úgy érzem: belefáradtam s elég volt 13év alatt.
Volt párom, hisz még fiatal vagyok, 39éves leszek. De a párom hol nem jött ki a hiperaktív fiammal, hol nem akart dolgozni, így én mondtam, hogy legyen vége... Albérletben élünk, de itt meg a poloskák nem hagynak élni. A gyermek mivel pár nap múlva 19 éves, így már lányok után mászkál, s az se 2 forint. Hisz egy üdítőt meg kell inni.
Most jó lenne egy család, akire számítani lehet, akikkel beszélgethetnék, de sajnos ez sincs, csak a magány.
