Nagyváradon született, aki ezt az élettörténetet nekem elmondta. Mivel Nagyváradon se lehet munkát találni, elhatározta, hogy szerencsét próbál máshol. Még kint talált egy kis falut, ahol lett munka: birkáknál juhászkodott, de nappal a szúnyogok s a melegtől nem lehetett megmaradni, éjjel pedig a farkasok s tolvajok miatt. Ez még nem is lett volna oly nagy baj, de 2 hónap alatt nem kapta meg a fizetést s a kaját is éjjel hozták, nappal koplalás volt. Így gondolta, ennél már csak jobb lehet s felkerekedett, hogy átjön Magyarországra.

Egy fekete fuvaros taxis hozta át Magyarországra, aki ezzel kereskedett, hogy a magyar ember olcsó munkaerőt keres s ő szállította az embereket. Csongrád megyébe került először, ahol szintén birkákat őrzött. Az első hónap nagyon jó volt, kaja és minden oké, volt pénz is, csak a főnök okoskodott sokat. Azonban sajnos a második hónapban jött a meglepetés, hogy itt se lett fizetés. Így megint tovább kellett állni. Hajdú-Bihar megyébe jutott, ahol megint pásztor lett. Itt jó három hónapig maradt, minden jó volt, csak hát a szív nem viseli el a magányt, s így megismerkedett egy hölggyel, aki közös jövőt ígért. Sajnos nem lett belőle semmi, így maradt állás és lassan pénz nélkül Budapesten.

Mivel ekkor még nem ismert semmilyen ellátórendszert, csövezett a rakpartoktól kezdve a Váci úton át mindenfelé. Mivel nem tudta hol ehet, sokszor éhezett s egyszer egy szintén otthontalan ember mutatta meg neki az ételosztások helyszíneit. Egy szép nap találkozott egy plébánossal, aki segített neki szállást találni, így már volt hol aludnia s még valami kajához is jutni. Ez a plébános egy idő múlva, mikor már kicsit összeszedte a leadott súlyát, munkát is biztosított neki. Azóta van munka is, de az se volt egyszerű, mert nem voltak megfelelő iratai. Most már három hónapja dolgozik, de rá kellett jönnie, hogy otthontalannak más országban nem jó lenni, mert külföldi állampolgárként itt nagyon kevés jövedelmet kap. Tanulság: mindegy, hova született az ember, otthontalannak nem könnyű az élete.