otthontalanul

Hét éve statisztálok folyamatosan. Találkoztam már a forgatásokon nagyon sok híres színésszel és sportolóval. Elkértem Dobó Katától egy magyar zászlót, melyből kivágta a címert. Beszélgettem a vízilabda válogatottunk kapusával, Kovács Kati kajakossal, a motoros…

Mint az előző bejegyzésemben írtam, már régóta a Fedél Nélkül utcalap terjesztésével pótolom ki szerény rokkantsági nyugdíjamat. 2004. júniusában kezdtem el a lap terjesztését két aluljáróban. Az egyiken hétköznap, másikon szombaton árultam az újságot. Szinte az első…

A Fedél Nélkül lap terjesztése legtöbbször egy türelemjáték, hiszen óránként ötszáz és ezer közötti ember is elhalad mellettem, de mindössze öten-hatan vásárolnak újságot. Közben állandóan mondogatom a szövegemet, aszerint, hölgy vagy férfi megy el mellettem: Szép Jó…

Két emberről fogok írni, akiknek egy közös ok miatt a létfenntartásuk került veszélybe. Az egyik történet egy olyan otthontalanról szól, ki intézetben nevelkedett vidéken, s Budapesten nincs lakcíme, így nem kap segélyt. A vidéki állandó lakcímét nem szeretné lecserélni…

    Az első részben megismertük a vonzó középkorú mókushölgyet, Katicát és tizenéves lányát, Nikit. Fordulatos érzelmi életük rendeződni látszik az új udvarló, Mókus Gyula felbukkanásával. Ám  mikor a mókuslány felfedezte, hogy anyja titokban…

    Kati egy csinos, jó alakú, középkorú mókushölgy volt. A Kerek Nagyerdő kellős közepétől három fányira élt kamaszkorú mókuslányával egy összkomfortos odúban. Mókus Gézát - a lánya apját - már régen elzavarta, mert az többször megcsalta az erdőszéli…

Én, mint otthontalan ember, nem vagyok elesett s magányos a szó szoros értelmében. Van egy fiam, és mint azt már olvashatták, újságterjesztésből élek. Egyszer egy szép napon megkérdezte a Fedél Nélkül utcalap koordinátora: nem lenne-e kedvem a szerkesztőségben is dolgozni, ne…

Már több mint négy éve terjesztem a Fedél nélkül újságot Budapesten, pontosan azóta, mióta megjelennek benne az írásaim. A Dózsa György úti és a Ferenc körúti aluljáró az engedélyezett helyem, de hétköznap csak az előbbi helyen árulok, a Ferenc körúti aluljáróba csak…

1998 nyarán nem bírtam tovább s ott hagytam a - még akkor - férjemet, aki állandóan verte a gyereket s engem is terrorizált. A hatóság azt mondta: míg vér nem folyik, nem tudnak mit tenni. A lakást azt mondta ránk gyújtsa, de nem lesz a miénk. Így jobb híján 1 szál ruhában…

Jelenlegi albérletünkben, melyet a fiammal bérlek, jópár hónapja lakunk. Sajnos mikor beköltöztünk, kiderült, hogy az ágyak olyannyira totálkárosak, hogy nem lehet rajtuk aludni. Egyiket a fiammal összetettük, bár nem tökéletes, de fiam súlyát elbírja. Én jobb híján vettem…

Januárban a hajléktalan emberek egy picit elfáradva s eltűnve vannak, hiszen ilyenkor az embereknek nagyon nincs pénzük. Alapjáraton nincs empátiájuk a hajléktalan emberekhez. Úgy érzik, hogy karácsony tájékán mindent megtettek a hajléktalan emberért. Sajnos ez nagyon kevés,…

Az előző iskolai tanévben egy jól fizető állásommal meg tudtam spórolni annyi pénzt, hogy végre - tizenhat év után - kiszakadhassak a hajléktalanszállók bűvköréből, és egy kilenc négyzetméteres szobát bérelhessek. A megtakarításhoz az OTP-nél még egy…