Kati egy csinos, jó alakú, középkorú mókushölgy volt. A Kerek Nagyerdő kellős közepétől három fányira élt kamaszkorú mókuslányával egy összkomfortos odúban. Mókus Gézát - a lánya apját - már régen elzavarta, mert az többször megcsalta az erdőszéli mókuslányokkal. Kati ezután Mókus Tónit fogadta be odújába, és együtt nevelték fel a lányt. Mókus Tóni elhalmozta a két mókusnőt minden jóval és mogyoróval, dióval. A jól megtermett, sportos mókusnak nagy és lompos farka volt, ami a hím mókusok ékességének számított a Kerek Nagyerdőben, és még talán azon is túl.
Jó mostohaapának számított mindaddig, míg a kis Niki mókuslány fel nem cseperedett. A nagylányt azonban egyre jobban zavarta az odúban a mostoha viselkedése, pedig Tóni még el is vitte a két nőt a Kerek Nagyerdő összes sarkába ötdiós odúhotelekbe nyaralni. A lassan felnőtt Niki azonban az édesapját szerette volna visszakapni, aki már egy másik mókusnővel élt egy bérodúban. Igaz, a basáskodó és egyre durvább Tóni megütötte, sőt hátsó lábával meg is rúgta egyszer az anyját. Ekkor a lánya követelésére anyja második párját is elzavarta az odújából, aki visszament a régi párjához a saját odújába.
Az anya nagyon sajnálta a hibái ellenére is, hogy Tónitól el kell válnia, hiszen annak rengeteg diója volt, és hatalmas, színes farka is tetszett neki. Mókus Kati ekkor még szenvedélyesebben kezdte el fogyasztani az erdei mogyorót, ami ártott a testi szépségének és a lelkének egyaránt. El is ment a családja kérésére a mókus dokihoz, aki a sok gyógyfű mellé még javasolta, hogy menjen el az Anonim Mogyoróevők csoportjába is. Sikerült az absztinens mogyoróevő társai segítségével csökkenteni a saját fogyasztását, de még mindig csipegetett belőle.
A közösségben ismerte meg Mókus Gyulát, aki nagyon kedves volt hozzá, és komolyan meghallgatta. Baráti kapcsolatuk egyre szorosabb lett, ami egyszer csak mindkettőjüknél testi és lelki vonzalommá erősődött. Katica meg is hívta Gyulát az odújába, igaz leginkább akkor, mikor a lánya az udvarlójánál hált. Sajnos ezt Gyula nem tudta viszonozni, mert neki nem volt saját odúja. Sem ez, sem az nem zavarta Katicát – így nevezte Gyula mókusszerelmét -, hogy Gyulának alig volt diója, és a farka is sokkal kisebb és ritkább szőrzetű volt, mint az előző élettársáé. Katica új párjával kezdte egyre békésebben érezni magát, és már mogyorót sem fogyasztott hosszú ideje. Persze az szóba sem jött kettőjük között, hogy Gyula az odúba költözzön, igaz már volt egy-két dolog, amit ott hagyott, hogy mikor nagy ritkán Katicával aludt, ne kelljen például a diótörőjét és a fogkeféjét magával hurcolnia. Ám mikor ezt a mókuslány felfedezte, megfenyegette anyját, hogy ő megy el a családi odúból, ha Gyula továbbra is odajár...
