Mint ebben a posztban írtam, 12 év alatt most először gyűlt meg a bajom a rendőrséggel a Fedél Nélkül terjesztése miatt. A kálvária 2010. augusztus 26-án kezdődött. Szokásos reggeli indulás újsággal, láthatósági mellénnyel és a Fedél Nélkül fényképes kitűzőjével. Irány újságot terjeszteni. Azon a helyen terjesztek mindig, ahova az engedélyem is szól. Mindig a leálló sávban, ahogy a szabályok szólnak. Nincs bemenetel a kocsikhoz. Sok éve vagyok ugyanezen a helyen és eddig minden gond nélkül terjesztettem.
Tehát augusztusban bevittek engem és a fiamat a kapitányságra mert Fedél Nélkült terjesztettünk. És egy októberi nap levelet hozott a posta, miszerint följelentett a rendőrség: "kocsik közt járkált, a vezetők ablakán bekopogtatva zaklató módon koldult a Fedél Nélkül újságot mutogatva". Eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, és kérem, hogy a gyermekemet is hallgassák ki úgy, hogy én is jelen vagyok. Hiszen ami a jegyzőkönyvben szerepelt, az egyszerűen nem felelt meg a valóságnak. Nem szólítottak föl a rendőrök, hogy hagyjam abba a lapozást. És az sem igaz, hogy zaklattam az autósokat, hisz azon a helyen már több mint tíz éve terjesztek, és ismerem a szabályokat.
Kértem tehát, hogy gyermekemet is hallgassák ki. Ekkor már másodszorra kellett leutaznom szülővárosomba, ami nem kevés pénzt jelentett számomra. De a fiam kihallgatására ekkor még nem kerülhetett sor. Ehelyett volt egy tárgyalás, amire nem mentem el, mert nem kaptam meg a postán az értesítőt. Hiszen akkori lakcím kártyámon már nem az anyukám címe volt. Bár én kértem az egyik meghallgatáson, az elsőn talán, hogy minden levelet anyukám címére küldjenek. Csak mikor letelefonáltam vidékre, hogy hogy áll az ügy, akkor tudtam meg, hogy már le is ment a tárgyalás - nélkülem. Persze nagyon mérges lettem így a jegyző másnap soron kívül fogadott, ahova persze saját költségemen kellett megint lemenni s ahol újból el kellett mesélnem, mi is történt. Ekkor kértem azt is, hogy a rendőrök meghallgatásánál a fiamat is kérdezzék ki. Ezeket ismét jegyzőkönyvbe vették.
Telt-múlt az idő, s levelet hozott a posta (na nem Jóska, hanem Éva). A levél arról tanúskodott, miszerint a rendőrök meghallgatása megtörtént, bár csak egyikük tett vallomást mert a másik "tartósan beteg, ezért a kihallgatása nem lehetséges" (elgondolkodtató, hogy vajon azért nem, mert benne még élt a "szolgálunk és védünk", s tudta, hogy nem felel meg a vallomás a valóságnak). A lényeg az, hogy aki vallomást tett, az ragaszkodott ahhoz, hogy zaklató módon koldultam. Én továbbra is fenntartottam, hogy ez nem is igaz s újabb utazás és tortúra után kb. 6 hét múlva csörgött a telefonom, hogy fáradjak le másnap, s vigyem a fiamat is.
Le is mentünk, immáron negyedszerre s engem újból kihallgattak, a fiamnak még kint kellett várakozni. Majd őt hívták be, s akkor nekem kellett kint várakozni. A végén újra be kellett mennem, s akkor megtudtam, hogy lesz egy határozat, s abban le lesz zárva az ügy. E határozatot 2011. május elején kaptam meg, és nagy betűkkel ráírták: "Határozatom ellen jogorvoslatnak helye nincs. 'Koldulás' szabálysértés elkövetése miatt indított eljárást megszüntetem." Ezután jön a leírás, hogy mi történt stb. Igazán a vége a lényeges, s engedjék meg, hogy ezt is szó szerint idézzem. "A terjesztői szabályzat szerint a [Fedél Nélkül című] lap nem koldulási eszköz, azaz a lap terjesztője az adományokért a lapot köteles átadni. Vagyis ha a terjesztőnek adományt adnak át a lapért, azt elfogadhatja anélkül, hogy ez koldulásnak minősülne”- Úgyhogy ez a rész letudva! Már csak az a kérdés, hogy az én sok utazásom és a meghurcolásom miatt a rendőrt felelősségre vonjuk-e vagy sem. Én szívem szerint szeretném, s talán elsősorban amiatt, hogy intő példa legyen azoknak, akik újoncok a rendőrség kötelékében.
