Én, mint otthontalan ember, nem vagyok elesett s magányos a szó szoros értelmében. Van egy fiam, és mint azt már olvashatták, újságterjesztésből élek. Egyszer egy szép napon megkérdezte a Fedél Nélkül utcalap koordinátora: nem lenne-e kedvem a szerkesztőségben is dolgozni, ne csak írjak az újságba.
Nagy izgalommal mentem a megbeszélt időpontra a szerkesztőségbe, ott megtudtam mi lenne a feladatom: hetente egyszer újságterjesztői igazolványokat adnék ki a terjesztő kollégáimnak, s ezt mint önkéntes kellene végeznem, mert nincs rá keret. Én elvállaltam, s onnantól kezdve hetente cserélem a lejárt engedélyeket.
Telt-múlt az idő, s akkor született egy olyan ötlet, hogy ha már ott vagyok, s ilyen jól megértetem magam másokkal, mi lenne, ha hetente nemcsak engedélyt adnék ki, hanem az újságot is. Hűha, gondoltam, ez már felelősségteljesebb munka, mivel itt már pénzt kell átvennem és cserébe újságot kiadni (hiszen a terjesztők darabját 30 forintért vásárolják!), fölírni ki mennyit vett, stb. Ezért a munkáért már egy kis pénzt is ad a nyomda, alkalmanként 1800 forintot. Igaz ez nem sok, ennyit a lapozással is keresek s ott a magam ura vagyok, de büszke voltam, hogy ennyire megbíznak bennem, hogy ezt a munkát is rám merik bízni, így vállaltam. Eleinte izgultam, hogy el ne rontsam a példányszámok beírását, s ne legyen pénzhiány se, mert azt az 1800 forintból ki kell fizetnem. Most már egy nap lapkiadás - egy nap újságkiadás volt a feladatom. Persze volt, hogy fizettem, mert elrontottam valamit, de idáig a legtöbb, amit fizettem az 300 Ft volt s ez még belefér, sok hónapja csinálom már.
Telt-múlt az idő s mivel meg voltak elégedve a munkámmal, így a lapkiadásból hetente két nap lett. Persze azért én is csináltam kisebb bakikat, s néha tombolt a főnököm, mert nem úgy csináltam valamit, ahogy ő szerette volna, de azért összességében elégedett velem. Így egy idő múlva már postára is vihettem feladni a vidéki lapmegrendelést. Immár három napot voltam az 5 munkanapból bent. Ezeken a napokon délután mentem ki újságot terjeszteni, hiszen arra a bevételre is szükségem van a megélhetéshez.
Azonban egy ügyeleti napon megtörtént számomra a katasztrófa… de erről majd a következő bejegyzésemben olvashat a kedves érdeklődő.
