A minap orvosi felülvizsgálatra voltam berendelve a rokkantnyugdíjam miatt a Vajda Péter utcába.
Elmentem nem kis nehézség árán, mert a normál buszokon nem tudok közlekedni, mert magas lépcsősök, így jó 2 órával előbb indultam s majdnem az utolsó percekbe értem oda. Miután beadtam a papírokat, leültem türelmesen vártam. Kb. jó óra múlva ki jött a hölgy s közölte: nem oda tartozom, mivel anyukám jót akart, előtte 2 héttel bejelentett magához vidékre. (2006 óta voltam X. kerületi lakcím nélküli, ez később fontos lesz)
Föl hívtam az egyik alapítványt, elmondtam mi a gondom, ahol azt tanácsolták: menjek be a VII. kerületi Okmányirodába (Mosolyhivatal, bár én inkább Röhelyhivatalnak hívnám) s jelentkezzek vissza lakcím nélkülire. Elmentem s ott jött a fekete leves. Az ügyintéző elvette az iratomat s közölte az önkormányzatnak joga van megtiltani a bejelentkezést, mivel van állandó lakcímem. S az erre vonatkozó sok-sok paragrafust oda adja írásba. Már egy órája vártam, semmi, el akartam jönni, de iratomat nem kaptam vissza, majd ha kész lesznek. Jó 90 perc után szabadultam mérgesen (gyorsan alá írtam a papírt), hiszen hivatalos voltam egy rendezvényre ahova emiatt nagyon kellett sietni. Másnap bementem az alapítványhoz, ahol megtudtam, hogy nem lett volna szabad alá írni a papírt s hívhattam volna hatóságot, hogy nem akarták vissza adni az irataimat.
De nem adtam föl, hiszen kell a lakcím, hogy eljussak az orvosi felülvizsgálatra. Így elmentem egy másik kerületbe, ahol az Ügyintéző Hölgy egy perc alatt s minden zokszó s kérdés nélkül elkészítette az új lakcímkártyámat. Köszönet érte. Hurrá örömöm határtalan volt, s mivel gyűlésre kellett menni – e blog megbeszélésére - s péntek lévén így már nem jutottam el aznap a nyugdíjfolyósítóba...
A történet itt még korántse ért véget, úgyhogy ha a tisztelt olvasót érdekli, látogasson vissza, hogy megtudja mi lett a vége.
