Pár éve egy belvárosi vendéglőbe járok melegételt enni, ugyanis nem tanultam meg főzni, és a Fedél Nélkül lap terjesztése során sok melegétel jegyet kapok. Aránylag olcsó és eléggé házias ételeket szolgálnak fel. Legtöbbször az úgynevezett Popej menüt szoktam rendelni, ami egy kisadag húslevesből, egy szintén kisadag parajfőzelékből, valamint egy teljes adag rántott bordából áll össze.
Egy májusi nap a galériára – ez a dohányzó – mentem fel szokásom szerint. Egészen ritka eset fordult elő, miszerint nem volt spenót, csak sóska, amit kimondottan nem kedvelek, ezért borjúpaprikást rendeltem nokedlivel. Éppen az Újházi tyúkhúslevest ettem, mikor két illuminált férfi lépett be a vendéglőbe. Én pontosan felettük ültem. Jól láttam az enyhén dülöngélő, koszos ruházatú embereket. A két felszolgáló udvariasan, de határozottan kitessékelte a kapatos férfiakat, akik elővettek egy csomó bankjegyet, és azt erősítgették, hogy van pénzük, ki tudják fizetni az étel árát. A pincérek azonban a részegségre hivatkozva kiterelték őket. Nem tudom, hogy hajléktalan emberek voltak a mellőzött vendégek, de azt sejtem, hogy nem. Viszont én annak örültem, hogy nem valamiféle diszkrimináció áldozatai lettek ezek az emberek, hanem egyszerűen a viselkedésük áldozatai. Tapasztaltam már olyant is a vendéglőben, hogy egy-egy nagy létszámú hangosabb külföldi vendégeknek is szóltak a felszolgálok, hogy kicsit halkabban vígadjanak. Megemlítem, hogy nem egy kocsmáról van szó. Alig látok embereket, alkoholos italt fogyasztani. Leginkább a külföldi vendégek szoktak fogyasztani egy pohár sört az ételhez.
Az esetet megemlítettem a fizetőpincérnek is, aki elmondta, hogy délben – én a nagy tömeg miatt akkor nem járok – koszos munkaruhában érkezőket is kiszolgálnak. Sőt egy-két évig jártak be Fedél Nélkül lapterjesztők is, akiket mindaddig szívesen kiszolgáltak, amíg egyszer nem részegen állítottak be. Ekkor jeleztem a hölgynek, hogy én hajléktalan ember vagyok és a Fedél Nélkül lapot is terjesztem. Olyan természetesen nézett rám, mintha az egész életemet ismerte volna, és nem mondtam neki újdonságot. Amikor még alkoholt fogyasztottam – 6166 nappal elöttig – engem is kitessékeltek jó néhány vendéglátó helyiségből. Amióta ugyan hajléktalan vagyok, de már nem iszom alkoholt még egy helyről sem tiltottak ki. Én sem fogyasztanám jó étvággyal az ebédemet egy részeg asztaltársaság mellett.
