Október 25-én az Országgyűlés elfogadta a Belügyminisztérium által benyújtott „A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról” című javaslatot, benne a sokat vitatott 6. §-sal. Ez a paragrafus tételesen felsorolja a közterület használatának lehetőségeit és törvényi felhatalmazást ad az önkormányzatoknak, hogy az ettől eltérő használatot szabálysértéssé minősítse és büntesse. Az előzményekből kiderül, hogy az utcákon élni kényszerülő otthontalan társaink kirekesztése, kriminalizálása a cél.
A javaslat ellen tiltakozott egyebek mellett az ELTE TÁTK szociális munka és szociálpolitika tanszéke, a budapesti hajléktalanellátó intézményeket tömörítő Tízek Tanácsa, a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a Habitat for Humanity magyarországi szervezete. A törvényjavaslatot közleményben kritizálta a hajléktalansággal foglalkozó európai szervezetek brüsszeli székhelyű ernyőszervezete, a FEANTSA is. Egy tüntetésen több száz ember követelte a javaslat visszavonását a Belügyminisztérium épületénél. A Város Mindenkié csoport hajléktalan tagjai még a parlament üléstermében is demonstráltak. Az Országgyűlés többsége figyelmen kívül hagyta ezeket a tiltakozásokat.Magyarország Kormánya úgy döntött, hogy kirekeszti Magyarország állampolgárainak egy csoportját – a legszegényebb, legelesettebb csoportját – Alkotmányban biztosított jogainak egy részéből. Felháborítónak és embertelennek tartom, hogy szociális problémára rendészeti eszközökkel válaszol. Ahelyett, hogy szociális bérlakás-hálózat megteremtésére készítene terveket, kiüldözi a városokból azokat az embereket, akik „esztétikai” problémát jelentenek. „Ne éljenek családok az utcán.” – olvashattuk a kormányprogramban. Úgy látszik, szó szerint kell értenünk. A városszéli erdőkben nem látszanak a hajléktalan emberek. De mi lesz, ha onnan meg az erdészetek zavarnak el minket? Hova menjünk? Hova mehetünk?...
