Egy időben, mikor még aktív terjesztője voltam a Fedél Nélkül újságnak, sokszor szegezték nekem a fenti kérdést. Ki haraggal, ki jóindulattal. Kérdezték annak ellenére, hogy az újságárusítás sem volt leányálom. Sok órát kellett eltöltenem az utcán, időjárástól függetlenül, míg sikerült eladnom napi 30-50 példányt. Mégis néhányan inkább koldusnak néztek, mint újságárusnak. Valamikor, nem is olyan túl régen, az Esti Hírlap című napilapot ugyanilyen módon árusították az utcákon, aluljárókban. Senkinek sem jutott eszébe koldusnak nézni azokat az újságárusokat.Már nem ezt csinálom.
A napokban két társammal és egy szociális munkással egy középiskolában tartottunk előadást a fiataloknak a hajléktalanságról. Mindezt a Menhely Alapítvány iskolai programjának keretében. A programot egy hajléktalan társam találta ki. Sok iskolában tartottunk már ilyen előadásokat.
A Fedél Nélkül újság honlapjának karbantartásában is segítek, valamint riportokat készítek az újságnak. Sok egyéb önkéntes munkát is végzek a Menhelynél, fotózástól, videofelvétel készítéstől kezdve a zsíroskenyér kenésig.
Dolgozom a Muzsikus Rádiónál is. Technikus vagyok, szintén önkéntesként, azaz fizetés nélkül. És aktív tagja vagyok A Város Mindenkié csoportnak. Talán ez a munka foglalja le a legtöbb időmet. Mikor valaki megkérdezi, mikor érek rá, azonnal a naptáramért nyúlok. Sokszor nehéz üres időpontot találni.
Manapság inkább azt kérdezik az ismerőseim: hülye vagy, miért dolgozol ennyit ingyen? Azért, mert fontosnak tartom mindazt, amit csinálok. Úgy érzem, nem gondolhatok csak magamra, nem foglalkozhatok csak a saját gondjaimmal. Sokezer társam van hasonló helyzetben, vagy még rosszabb körülmények között. Együtt, közös fellépéssel és társadalmi támogatással hamarabb találhatunk megoldásokat, kivezető utakat.
