Mogyiúr vagyok, tizenhat éve hajléktalan. Nem számít, hogyan jutottam a gödörbe, csak az számít, hogyan jutok ki belőle. Erről a küzdelmes életről, kirekesztettségről és a hátrányokról szeretném informálni a blog olvasóit. Megpróbálok realisztikus képet felvázolni a saját és társaim életéről, a bennünket érő előítéletekről és a kivezető utak akadályairól.
1994. óta legalább tíz tömegszálláson éltem miközben az Anonim Alkoholisták programjának segítségével nem fogyasztok alkoholt és józanodom. Több mint tíz éven át próbáltam segíteni alkoholista társaimnak a józanság elérésében és megtartásában, amit ma is bármikor megteszek. Hat éve jelennek meg írásaim a Fedél Nélkül utcai lapban az életemről, a hajléktalan emberek életéről, az ellátórendszer munkájáról, a társadalom ismert és ismeretlen tagjainak hozzáállásáról és újabban a döntéshozók puhításáról. A Fedél Nélkül lap terjesztése közben próbálom javítani a hajléktalan emberek megítélését, és ugyanezt folytatom az iskolai előadásokon a fiatalok körében. Pár hónapja már nem élek tömegszálláson, viszont tovább folytatom a társaim érdekéért, jogaiért való küzdelmet.
Én leírom a napjaim nem mindennapi eseményeit, és kíváncsi lennék az olvasók kérdéseire és érzéseire. A véleményekre – főleg trágár kifejezésekkel fűszerezve – viszont nem vagyok kíváncsi, mert hogy ki mit vél vagy gondol olyan eseményekről, amit sosem tapasztalt, abból én és más olvasó nem fog semmit sem tanulni.
