A Város Mindenkié csoport – melynek én is tagja vagyok – 2010. október 17-én „Üres Házak Menete” címmel demonstrációt rendezett, hogy felhívja a figyelmet a Budapest belvárosában, jelen esetben a VII. kerületben lévő számtalan üres, elhanyagolt épületre és üzlethelyiségre. Ezen ingatlanok, és a fővárosban található többi üres épület hasznosításával, szociális bérlakássá alakításával, valamint a lakhatási támogatásra fordított összeg növelésével jelentősen csökkenthető lenne a hajléktalan emberek száma. Ma az önkormányzatoknak jóval többe kerül egy hajléktalan ember ellátása, mint amennyit ugyanennek az embernek a lakhatási támogatására fordítanának.
Sajnos a rendszerváltás után az önkormányzatok megszabadultak a szociális bérlakásaiktól. 1995 óta a VII. kerület önkormányzata több mint 85 százalékkal csökkentette az ilyen jellegű lakásállományát. Ez az érték nem tér el az országos átlagtól.
Jó hangulatban gyülekeztünk a Blaha Lujza téren, 15 óra előtt. A Város Mindenkié csoport tagjain kívül sok hajléktalan ember, valamint más szervezetek tagjai és civilek is jöttek szép számmal. A hangulatot nagyban emelte egy dobos csoport is. Három órakor elindultunk első állomásunk felé, a Klauzál utca 7-9-es számú romos műemlék házhoz, ahol Csepi barátunk, társunk mondta el az épület rövid történetét, melyből kiderült, hogy a felújításnak már be kellett volna fejeződnie, de a tulajdonos ingatlanfejlesztő cég még neki sem kezdett. Innen a Csányi utcába, az 5-ös számú házhoz mentünk. Itt Adrienn beszélt az önkormányzat tulajdonában lévő üres ingatlanról. Utunk a Király utcán keresztül a Kazinczy utca 41-hez vezetett. Ezt az elhíresült ingatlant a Centrum Csoport már 2005-ben egyszer elfoglalta. Az épület történetét én mondtam el. Innen a Dob utca 24. elé sétáltunk, melynek üresen álló, önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiségeiről Tamás beszélt. Ez után már megállás nélkül vonultunk a Síp utca, Rákóczi út, Károly körút útvonalon az Erzsébet térre, ahol véget ért a demonstrációnk. Sétánk közben a négy, már említett ingatlanon kívül számtalan üres, pusztuló ház és üzlethelyiség előtt haladtunk el. Gabi társunk alig győzte felsorolni a címeket, tulajdonosokat. Egy velünk sétáló civil azt mondta nekem; megdöbbentő az üres házak száma, nem is gondolta volna, és ezután másképp fog az utcákon sétálni. Remélem, sok ember gondolja ugyanígy. Talán néhány önkormányzati képviselő, politikus is rádöbben a helyzet tarthatatlanságára.