A minap érdekes eseményre voltam hivatalos, a 400 nevű szórakozó helybe ahol a szegénység ellenes európai év alkalmából a Hajléktalanokért Közalapítvány kerekasztalt tartott.
A meghívottak között volt egy művészettel foglalkozó a Vagyunk egyesületből, Fedél nélkül terjesztő, A Város Mindenkié Csoport tagja, s egy sima hajléktalan ember is az Aha színtársulattól. A Bakács Tibor Settenkedő volt a műsorvezető. Az érintettek miután bemutatkoztak majd pár szóba elmesélték hogyan lettek hajléktalanok.
A sokszínűséget hallgatva kitárult egy olyan világkép, ami ráébresztette a hallgatóságot, hogy nem minden hajléktalan tehet arról, hogy hajléktalan lett. Hanem inkább akkor lettek mikor a rendszerváltás miatt elvesztették a munkájukat s ez által a lakhatásukat is. Nagyon sok ember van a hajléktalanok közt, akik művészek írnak festenek szőnek sok-sok értékes ember ki sajnos az utcán vagy már lassan ott se élhetnek, hiszen a törvény javaslat miatt lassan ott se lehetnek. Volt egy hölgy a hallgatóság között, aki Doktor nő volt. Ő elmondta, hogy a hajléktalan embereknek van külön orvosi rendelő intézet. A kerekasztalból az egyik érintett azt mondta elég szomorú, hogy külön van nekik szégyen s oda menjen más. Ők rendes emberi bánásmódot s ez által orvosi ellátást kérnek. Hiszen ugyan olyan emberek vagyunk, mint más magyar állampolgár.
Tanulságos volt a kerekasztal. Köszönöm hogy ott lehettem én is a sok ember között.
