Otthontalanul

Ez a blog az otthontalan emberek életének eseményeit mutatja be. Kövesd őket, hogy megismerd élethelyzetüket, küzdelmeiket!

Friss topikok

Utazás

2011.03.05. 19:05 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: bkv utazás

A minap olvastam egy közzétett adatot a hírekben, miszerint 2 év alatt 110 bejelentés érkezett a Budapest Közlekedési Vállalat járművein utazó otthontalanokra. Sajnos egyre több ember kényszerül lógni a BKV járatain, mivel elszegényedtek a mai gazdaságba ahol az árak emelkednek a bérek nem. Mivel az otthontalan emberek nagy része pont azért nem kap munkát, mert nincs állandó lakcíme, így nem is tud venni jegyet vagy bérletet.

Budapesten több mint ötezer ember szorul az ingyen konyhára s ez a szám növekedik. Nemcsak otthontalanok vannak már ott, hanem nagyon sok idős alacsony jövedelemmel, s most már az eddig középosztályba tartózó rétegekből is megjelentek az emberek. A tömegközlekedésre szükség van, hiszen az élelmet nem egy helyen osztják, s nem csak enni nem jutnak el a hajléktalan emberek, hanem fürödni vagy mosni se a BKV nélkül, mert ezek a szolgáltatások nem állnak egész nap rendelkezésre, a legtöbbször kötött időben sietniük kell a rászorulóknak. Mivel az orvosi ellátás is külön helyen van (persze jó messze), így oda is csak BKV-val tud eljutni.

S vegyük azt, hogyha tél van, mivel sok esetbe látszódik az embereken, hogy otthontalanok, így a nagyobb plázákba se tudnak bemenni melegedni. Sok esetben a tömegközlekedésen melegedne (már amelyiken van fűtés), mert egyrészt nincs elég szálláshely (éjjeli menedékhelyen sokszor télen nincs hely), hétvégén pedig nem tartanak nyitva a nappali melegedők... Azért melegednek a járműveken így, hogy ne fagyjanak meg (hisz már az aluljárókban se alhatnak ahol pici menedék volt a hótól s a mínuszoktól).

Mozivásznon a valóság

2011.03.03. 12:23 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: munka mozi beszámoló szabadidő önkéntesség lakhatás

Egy dokumentumfilmre lettem meghívva az egyik barátom által, aki egyben az egyik főszereplője is a filmnek. A film címe (Maradandó sérülések) érdekesen hangzik, így gondoltam, hogy elmegyek, hiszen lehet ebbe az évbe nem lesz több ingyenes rendezvény számomra. A filmkezdés előtt azon tanakodtunk, hogy vajon milyen lesz, de rá kellett jönnünk: teljesen más volt, mint amire jómagam is számítottam.

Igazán én azt hittem, hogy a hajléktalan embereknek azt az életét mutatja, ami miatt otthontalan lett, s ez az a maradandó sérülések. De a film inkább azt mutatta be, hogy a középosztály rétegei is milyen könnyen szegényedhetnek el és lehetnek otthontalanok. Olyan emberek sírtak, akiknek volt-van még hol élniük, s a barátom, aki tényleg otthontalan, az meglepő módon nem nyafogott s elmondta, hogy habár így alakult, hogy nincs otthona, de ő mégse boldogtalan. Van olyan munkája, amit szeret (többnyire önkéntes, azaz fizetés nélküli munka), és olyan is, amiért pénzt kap (az kb. havi25ezer Ft, s az neki elég). Nem iszik, csak cigizik, bár már újabban azt se sokat.

Persze én elhiszem, hogy rossz munka nélkül lenni, de amellett nekik megvan a kocsi s otthon. Azt is, hogy rossz, ha elválik az ember s nem láthatja csak hébe-hóba a gyerekeket, de azért ők mégse lettek otthontalanok. Aki viszont igazán aggasztott a film után is, az az anyuka, aki 2 gyermekével bedőlt hitellel (egy rossz házasságból menekülve) tényleg nem tudja, mit tegyen, hisz már áram sincs. Mivel lassan vége a kilakoltatási moratóriumnak, Ő nem tudja, mit fog tenni, hisz az állam nem segít. Így megint családok mennek tönkre, hiszen a gyermekeket elveszi az állam, s anyuka ezek után (nem is írom le, hogy mit tesznek ilyenkor az emberek). S a mostani helyzetben úgy tűnik, egyre többen lesznek. Na emiatt az anyuka miatt érdemes aggódni már most, főleg hogy Ő el se jött a filmre, s így nem tudni azt se, hogy van-e mit enniük.

Farsangol az egész világ

2011.02.21. 10:34 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: farsang beszámoló szabadidő

Eljött a várva várt nap, a farsang ideje. Izgalommal s kíváncsian indultam a Dózsa  György úti szálló nagytermébe, vajon ott lesznek-e kik tavaly is ott voltak, s idén öltözik-e be valaki.  A zene már szólt s jó pár ember ült a székeken. Jómagam is helyet foglaltam nem messze a bejárattól, de picit takarásba. Ni-ni megjelent a tavaly is malackának öltözött hölgy (sajnos otthontalan embereknek nem jut minden évbe másik jelmez) s kezdett dézsávű érzésem lenni. A zenekar is a tavalyi volt, mint megtudtam a rendezvények 95%-ára ők jönnek el zenélni. A bátrabbak nekiálltak táncolni s ropták a diszkótól kezdve a cigányzenéig mindenre, hisz a zenekar sokszínű zenét játszott. Az emberek egy része azért a hagyományos papírmaszkot feltette (ezt olcsón elő lehet állítani s mégis eltakar). Jómagam a 2009-es évi szilveszteri szemüveget vettem elő a dobozból, kicsit nosztalgiából is, hisz azt az ex-társam vette nekem ajándékba. A szemüvegem mögött jól elbújva láthattam az embereket, s szomorúan láttam: egyre több a fiatal otthontalan ember. A dézsávű érzés akkor csapott a tetőfokára, mikor a zenekar elkezdte játszani a Mr. President Coco Jambo című számát, s megjelent a tavalyi kis breaktáncos s most is lenyomta rá a breaket. Nem maradtam farsang végéig, eljöttem az egy órás vacsoraszünetben, hisz én nem vacsorázok öt óra után, s így az én adagomat megehették azok, akik igazán rá voltak (vannak) szorulva. Nagyon jó volt látni az összebújva táncolókat, hisz ilyen is akadt ezen a rendezvényen. Kívánom nekik, s mindenkinek, hogy sokszor legyen még részük benne. Köszönöm, hogy ismét részese lehettem egy kulturális programnak.

Az otthontalan emberek is művelődnek!

2011.02.14. 12:06 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló szabadidő hobo

Nagy örömünkre a Hobo Blues Band koncertre kaptunk többed magammal ingyenes jegyet,melyre nagy izgalommal készültem, hiszen én a színészi képességét is élőben láttam Hobonak a  Circus Hungaricus műsorba, ami nagyon jó volt. A kis csapatot személyesen hívtam föl csütörtökön kora du., hogy elmondjam, hol találkozzunk péntek este 7kor. Meg is érkeztünk jó páran s elindultunk a Stadion másik oldalára 7óra 20perckor, hogy összeszedjük  azokat, akik ott vártak. Majd irány a bejárat. Nagyon sokan voltak, több mint 5ezer ember. Mi ülőhelyet kaptunk, én nem bántam s azt se, hogy nem közvetlen a színpad közelébe, mert így nem kellett megsüketülni. Láss csodát, 7óra 30perckor felgördültek a függönyök s fölhangzott Hobo hangja. Eleinte nem az az igazi Rock stílus, de jó volt hallgatni, bár volt, aki elaludt rajta s volt, aki hazament, mert rájött nem az ő világa. Voltak nagyon részeg emberek is, ezért mi úgy döntöttünk, nem várjuk meg, míg ránk esnek a nagy csápolásba, ezért egy idő után lejjebb ültünk egy sorral. Megnyugodva hallgattuk Hobo után Deák Bill Gyulát, bár nekem ez a része nem volt felemelő, mert a szöveget nem értettem az énekből (nem volt jól beállítva a mikrofon), ez lehet csak nekem tűnt fel, de engem nagyon zavart. Nagyon jó volt, mikor együtt énekeltek. És hogy a rock se maradjon el (az az igazi rock), a közel három órás műsor vége felé kaptunk is belőle jó pár számot. Én úgy érzem, aki Hobot akart, az minden mértékbe-műfajba megkapta. Nagyon jól sikerült s nagyon látványos koncert volt a sok jó kis fényeffektusokkal. Köszönöm, hogy ott lehettem, egy élmény volt.

Farsang

2011.02.06. 20:29 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: farsang programajánló szabadidő

Február a mulatozás, a farsang ideje, ilyenkor kezdünk kicsit mi, hajléktalan emberek abban bízni, hogy nemsokára jön a jobb idő. Bár mi nem tudunk olyan bálokban, mulatságokban részt venni, mint az átlagember, de nekünk is rendeznek pár órás élő zenés kikapcsolódást. Egy ilyen rendezvény azért is jó, mert a szállókon legtöbb esetben csak hölgyek vagy csak urak lakhatnak. Így sok esetben a párok is külön vannak, s pl. nem bújhatnak össze egy kis zenére egyet táncolni, ha épp ahhoz van kedvük. Erre a Farsangra bárki eljöhet, ingyenes! Táncolhat, beszélgethet s még egy-két darab szendvicset is kap. Nagyon jó volt tavaly is látni a sok embert, akik pár órára megfeledkezhettek a gondjuk-bajukról, de főleg arról, hogy sokan hajléktalanok s az utcáról jöttek be. Az idén is ott a helyem, hiszen mindenki bejöhet s jól érezheti magát február 15.-én du. 5-től 21-óráig a XIII. Dózsa Gy. út 152. nagytermében.         

· 1 trackback

Hajléktalanság évei, avagy küzdelem az albérletért

2011.02.01. 11:28 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: munka pénz gyerektartás lakhatás fedél nélkül

1998 nyarán nem bírtam tovább s ott hagytam a - még akkor - férjemet, aki állandóan verte a gyereket s engem is terrorizált. A hatóság azt mondta: míg vér nem folyik, nem tudnak mit tenni. A lakást azt mondta ránk gyújtsa, de nem lesz a miénk. Így jobb híján 1 szál ruhában kerültünk el onnan.

Eleinte volt pici albérlet, ahol a tulaj molesztálni akart, így mivel nem álltam kötélnek, kitett december 30.-án az utcára. Ekkor jobb híján a híd alá mentünk a fiammal. Ö rendszeresen bejárt iskolába, ami nem is volt egyszerű, mert Ő hiperaktív s speciális iskola kellett volna neki. El is mentem, de közölték, hogy túlzsúfolt: majd 5 év múlva beveszik. Így az alsó tagozatot végigszenvedtük hol 8 iskolával, hol magántanulóként. Közben kimondták a válást, kaptam 4ezer Ft gyerektartást, amit az exem úgy volt hajlandó fizetni, ha fizetem az útiköltségét s az ebédét, hisz mi költöztünk Budapestre. Én belementem, így 2ezer Ft maradt gyerektartás. Ez az állapot is megszűnt pár hónap után, mert az exem közölte: nem akarja látni a fiát többet. Én nem is bántam. Próbáltam többször beperelni, de nincs rendszeres olyan jövedelme, amiből levonnák, így nem kaptam semmit.

Mi az évek során laktunk gyermek- és anyaotthonban, ismerősöknél, utcán s albérletekben. Nagyon nehéz egy gyermekkel megélni, hiszen ő is kamaszodott, vágyai s igényei vannak. Én 50% rokkant lettem, ami mára már csak 40%, s 27000 Ft nyugdíjat kapok. Harcolok most is a mindennapok nehézségeivel, a gyermekem már felnőtt, de még vidéken tanul, így a bérletét is meg kell venni. Nagyon nehéz albérletben élni, ami jelenleg a nyugdíjam 2szerese. Van a Fedél Nélkül újság, ezt terjesztem a nyugdíj mellett, de úgy érzem: belefáradtam s elég volt 13év alatt.

Volt párom, hisz még fiatal vagyok, 39éves leszek. De a párom hol nem jött ki a hiperaktív fiammal, hol nem akart dolgozni, így én mondtam, hogy legyen vége... Albérletben élünk, de itt meg a poloskák nem hagynak élni. A gyermek mivel pár nap múlva 19 éves, így már lányok után mászkál, s az se 2 forint. Hisz egy üdítőt meg kell inni.

Most jó lenne egy család, akire számítani lehet, akikkel beszélgethetnék, de sajnos ez sincs, csak a magány.

Egy ágyban sok lakóval

2011.01.24. 11:06 | mini cini | 1 komment

Címkék: pénz lomtalanítás lakhatás élősködők

Jelenlegi albérletünkben, melyet a fiammal bérlek, jópár hónapja lakunk. Sajnos mikor beköltöztünk, kiderült, hogy az ágyak olyannyira totálkárosak, hogy nem lehet rajtuk aludni. Egyiket a fiammal összetettük, bár nem tökéletes, de fiam súlyát elbírja. Én jobb híján vettem egy felfújható vendégágyat. De sajnos kb. 2 hónap után egy éjjel arra keltem, mintha tépték volna a varrásokat, de csak a ragasztó engedett. Na nem baj, a közepén lett egy nagy dudor, gondoltam szélén elférek, s majd reggel foglalkozom az esettel. De alig szundítottam  el, mintha puskából lőttek volna. Az ágy kidurrant.

Jobb híján a Máltai Szeretetszolgálattól kértem ágyat. Sajnos, aki megígérte, lebetegedett, így gondoltam úgyis lomtalanítás lesz, keresek ott. (bár ne tettem volna) Találtunk egy szuper ágyat, a tetején szép kék huzattal, de fiamnak feltűnt: valami bogár szaladt rajta, így az ágy maradt. Találtunk egy ágytetőt s kitaláltuk, az jó lesz, de kéne alsó rész ágyneműknek. Na vissza a kék ágy alsó részéhez. Miután 20X megnéztük, s azon nem mentek bogarak, „haza”vittük. 3 napig fiam szobájában volt felállítva, majd bekerült hozzám. Végre boldogan kényelmes ágyban aludtam.

Az öröm nem tartott soká, mert pár nap múlva arra ébredtem, hogy valami mászik, rajtam s nagyon viszket a bokám. Akkor elkaptam, s utána több-több bogár lett. Mint kiderült: ágyi poloska, ami 6 naponta petézik. Azelőtt sose láttam ilyen vérszívókat. Sajnos a dögökre nagyon sokféle s drága szereket vettem hasztalan (5-7ezer Ft között fizettem már rájuk), de ők rendíthetetlen szaporodnak, annak ellenére is, hogy az egyik irtószer kimondott lárvák s a hím egyedek nemzőképességét gátolta volna. Most ott tartok, hogy szakértőkkel vettem föl a kapcsolatot, de kb. 24ezer Ft lenne, s mindenki csak a 2 szobát akarja irtani. Nem értik meg, hogy nálunk már a toaletten s konyhában is vannak. Az eset óta 4 hónap telt el, én a fiam szobájában alszom a földön, mert ott nincs még olyan sok, de már sokszor nappal alszok 2-3 órát, mert éjjel, mint most is, villany mellett ülök, írok s főzök. Mivel nappal nem esznek annyira, bár azért egy-kettő előmerészkedik.   

Tanulság: Ott tartok, hogy költözzünk el, de sajnos én nem cipelhetek s a költözés sok-sok pénz lenne. Inkább nem alszok.    

 

Január

2011.01.12. 11:07 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: pénz tél diszkrimináció közterület túlélőpont

Januárban a hajléktalan emberek egy picit elfáradva s eltűnve vannak, hiszen ilyenkor az embereknek nagyon nincs pénzük. Alapjáraton nincs empátiájuk a hajléktalan emberekhez. Úgy érzik, hogy karácsony tájékán mindent megtettek a hajléktalan emberért. Sajnos ez nagyon kevés, hiszen már hajléktalan emberek az aluljárókba se aludhatnak, ahol védve voltak az időjárás viszontagságaitól.

Túlélőpontok lettek, ami csak arra jó, hogy leülhessenek 5darab padra, az arra érdemes hajléktalanok. Ezt úgy döntik el az őrök (akik arra vigyáznak, hogy nappal ne legyenek ott a hajléktalan emberek), hogy megszagolják az embereket, s ha elég büdösek, bemehetnek éjjelre. Ez megalázó s méltatlan. Sajnos ezzel szerintem azt fogják elérni, hogy aki eddig fürdött pont azért, hogy ne legyen büdös, az ezen túl nem fog fürödni.

A hajléktalan embereknek, akik kint élnek januárban, sokkal jobban kell vigyázni a cuccaikra, hiszen ilyenkor több a lopás, még egymás között is mivel nem adnak az emberek úgy, mint más hónapokban.    

· 1 trackback

Egy hajléktalan szilvesztere

2011.01.04. 16:19 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: erőszak szilveszter közterület

A hajléktalan emberek, ha kint töltik az ünnepeket (nem csak a szilvesztert) nagyon sokszor ki vannak téve a zaklatásnak. Egyik hajléktalan ember valós szilvesztere:

Este elbújt oda, ahol aludni szokott, hogy ne legyen szem előtt. Kb.  délután 6 órakor odament hozzá a rendőr, mivel a tulaj szólt, hogy zajong, duhajkodik (pedig akkor még nem is volt mit innia). Átment egy templomhoz, de ott kicsit balhézni kellett, hogy le tudjon feküdni. Arra kelt, hogy fiatalok böködik, még nem is durván. Csak boldog új évet kívántak, adtak neki kaját s pár forintot. Ebből tudott magának dohányt venni. Majd visszafeküdt, s próbált aludni ismét. Újfent arra ébredt, hogy böködik, de ezúttal keményen rugdosták. Nagyon nehezen fölkelt s a futást (szégyen, de hasznos) választotta. Mikor kifújta magát, úgy döntött, elmegy az ingyen koncertre ahol picit ugrált s újévkor mindenki megkínál mindenkit pezsgővel. Így ő is ivott egy egy kortyot. Majd elindult üvegezni az éjjel-nappali boltok kis utcáiba, ahol 2-3 csöveskamion (szalagfüles szatyor) mennyiség jött össze. Közbe itt is-ott is talált pici italt. Onnan elment a bkv-megállókba s a közértekhez a kis sárga kukák mélyére nézni a mindig nála lévő lámpás öngyújtójával az üvegek után. Fáradtan ment vissza a templomhoz, ahol a pap bácsi mondta, hogy ott aludhat, ha rendet tesz maga után. Így a sok rossz után még egy picit aludni is tudott.

Nem mindennapi történet egy bevásárlóüzletnél

2010.12.28. 13:09 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: vásárlás rendőrség

Két hete az egyik barátom, ki szállón él, megkérdezte nincs-e kedvem vele s a barátaival elugrani a madaras tescoba. (Mi csak így hívjuk magunk között az Auchan áruházat.) Mondtam, hogy szívesen, úgyis kell kaját venni. A kis csapat útra kelt a kis mikrobusszal, amit a szállóból kaptak kölcsön (mert mint kiderült, mosógépet akarnak venni az egyik hölgynek, ki ott lakik nem messze s néha a hajléktalan embereket megkéri erre-arra.).

Kb. 16:45-kor meg is érkeztünk s leparkoltunk az egyik bejárattól nem messze (2. sor), a kocsira kormányzár s ajtózár került. Bementünk a boltba, s megláttuk az előre kinézett mosógépet, aminek ára 3 nap alatt 10ezer Ft-tal följebb ment. A társaság összedobta a 10ezer Ft-ot. Ha már ott vagyunk, vegyük meg, s majd odaadja a  megrendelő nekünk a pénzt. Ekkor derült ki, hogy a mosógépből az a kirakati példány van már csak. Nagyon nehezen s még vevőpultos ügyintézés után 18:09-es blokkal ki is jutottunk. Amikor megdöbbenve láttuk: nincs meg a kisbusz!

Még egy kis vita is lett, hogy tényleg ott álltunk-e meg. Mivel a parkírozót beláttuk, így rendőrt kellett hívni. Persze az eső is esett rendesen, s mire kijöttek mindenki átfázott s átázott. Megtettük a feljelentést, de sajnos, mint a kamerából kiderült: az első sor látszik csak, a többi nem, így ismeretlen tettes ellen lett feljelentés.

A biztonsági őrtől megtudtuk, hogy előtte való nap is el akartak vinni egy kisbuszt csak abba beletört a kulcs. Én nem értem, hogy az áruház miért nem tesz több kamerát vagy embert miért nem alkalmaz, főleg ha előtte nap is volt ilyen... Én meg is kérdeztem. Nem is én lennék Mini Cini ha nem tettem volna. Azt mondták, mivel nyílt parkoló, ami nem fizetős s nem bekerített s az megy be, aki akar, így ők nem kötelesek, elég az a kamera, ami van. A csapat egyik része elment, minket a rendőr úr elvitt egy darabig, mondván még be kell mennünk írásba is beadni a feljelentést, s mi mondtuk, hogy átöltözünk s a személy gépkocsival elmegyünk.

Mivel nem Budapestre kellett menni, így 21:10-kor ott is voltunk a rendőrségen, ahol kiderült, hogy én mint kísérő nem mehetek be, várjak a kocsiba. A barátom bement, persze nála volt a kocsikulcs, én meg ültem az autóba. Már 1 órája bent volt, amikor kijött s mondta, hogy még be se hívták, és rá akart gyújtani. Közbe megkérdezte, nem fázok-e. (De válaszra már nem jutott idő, mert az ügyeletes ott volt: azonnal menjen, mert várják) Így én ott maradtam a kocsiba, ami szép lassan kihűlt s nem tudtam elindítani kulcs nélkül. Mikor már nem bírtam tovább, írtam egy smst, amiben kérdeztem, hogy sokáig tart, mert hideg van, s fázok vizes cipőbe. 22:42-kor jött a válasz: mindjárt jövök.

Vártam. Végre jött az ügyeletes, hogy hagyjam a cuccom s azonnal menjek be, mert a sofőrt nem engedik ki. Megijedve rohantam be, ahol már pakoltatták az iratait (a folyóson, ami megalázó volt főleg úgy, hogy szemüvegét is elvették s így nem is igen látta, hogy kösse ki a cipőjét). A jegyzőkönyv után közölték: olvassa el s írja alá, hogy azokat vették el tőle. Ő mondta, nem lássa szemüveg nélkül s ezért a rendőrhölgy elég flegmán meg kérdezte, hogy fölolvassa-e, így fölolvasta. S az Úr aláírta, majd úgy elvezették, hogy velem egy szót se válthatott (felháborító s jogtalan volt, mint ezt később egy rendőrtől megtudtam). A Teve utcában lehet ilyenkor panaszt tenni. Annyit még megtettek, hogy fölhívtak egy embert, aki eljön a kocsiért s értem. Persze nekem csak annyit mondtak, hogy országos körözés van a fogvatartott ellen, ezért holnap átszállítják Bp.-re ahol hétfőn gyors eljárással bíróság elé kerül. Ezzel kiküldtek az esőbe, kulcs nélkül a hideg kocsiba. Az emberek lejöttek értem s ők se értettek semmit. Végül kocsi kulccsal, feljelentés másolattal 0:51-kor el is indultunk vissza Bp.-re.

Senki nem értette, miért maradt ott az ember. Én mondtam: holnap kiderítem, hova került, be lehet-e menni, mert szegénynél még cigi se igazán volt. Elővettem a mobiltelefonomat s azon kezdtem telefonálgatni. Sajnos szombat estig csak az volt, hogy vagy föl se vették a telefont vagy a kapcsolást nem vette föl senki. Én vasárnap reggel újra nekiálltam telefonálni. (Igaz szombaton már csak 800ft volt az 1500Ft-os kártyámból)

Addig jutottam, hogy a fővárosban az ismertebb helyeken nincs a barátom, pedig mindenhol kerestem. Sajnos így szegényembernek se tisztaságit, se cigarettát nem tudtam bevinni, hiszen ha meg is lett volna, akkor is jobbik esetbe 12 óráig lehetett volna bevinni valamit.

Végül hétfőn 12:05-kor csörgött a telefonom s Ő hívott, hogy kiengedték. Mint kiderült: be volt idézve tanúnak s mivel nem jelent meg, kiadták a körözést. Híába szólt be, hogy már szállón lakik, nem oda ment az idézés, hanem a postafiókos címre. Sajnos sokszor a hajléktalan embert nem éri el az idézés, csak mikor igazoltassák őket akkor derül ki, hogy baj van.  

Tanulság: vagy ne menjünk kisbusszal vásárolni, vagy ha már megyünk, vigyünk hideg élelmet és tisztálkodó szert, mert sose tudhassuk, kocsink meg lesz-e s ha nem, akkor kijutunk-e a rendőrségről.

Fájdalmas karácsony

2010.12.25. 08:35 | mini cini | 4 komment

Címkék: karácsony

Így karácsony táján nagyon sokszor elfogja az egyedül élőket a magány, de talán mi hajléktalan emberek sokkal jobban szenvedünk ettől. Hiszen sokunknak talán van valahol hozzátartozója, de sajnos ők már nem szívesen találkoznak velünk illetve mi magunk szégyellünk eléjük állni, hogy na lám azért legalább most ne dobjatok ki. Talán nem is ez a legjobb szó rá, hisz nem minden hajléktalan ember a saját hibájából lett az. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem is akarunk oda állni, hogy NE csak most ünnepekre törődjetek velünk, hisz mi mindig itt vagyunk s hajléktalanok.

S vannak olyanok is akiknek sajnos nincs már senkijük. Nekik még rosszabb az ünnep, de nem csak ez, hanem minden ünnep. Ilyenkor ráadásnak még hideg is van, s semmi nincs nyitva. A fájdalom, a magány s a depresszió jut nekünk.

Igaz hogy vannak olyan helyek, ahol már karácsony előtt ünnep van, de az nem olyan s az talán még rosszabb, hisz ott sok ember van, s azt látjuk, hogy így még elesettebbek még kiszolgáltatottabbak lettünk, vagyunk. Sok esetben mikor elmegyünk a kötelező karácsonyi összejövetelekre, ahol pl. van bejgli, kaja, fenyőfa, s zene, legszívesebben elbújnék, mert úgy érzem: ez csak alakoskodás, hogy hú de jó hajléktalan embereknek karácsonyt tartottunk. Nekünk nem ez kéne, hanem az, hogy a hajléktalan embereket minden nap vegyék észre. Ne csak karácsonykor vagy a nagy hidegekben. Mi is emberek vagyunk s minket is megillet a szeretet s nem csak a lakásban élőket.  Nekem a télről, mikor esik a hó, mindig keresztanyukám jut eszembe, aki ezt a versikét mondta el mikor kislány voltam:

,,Karácsony tájékán nehogy elfeledd, nincs két egyforma hópehely, azért olyan különleges minden egyes pihe, mert oly egyedi, mint mi de legfőbbképpen te!,,

· 1 trackback

A fejőstehén szegényember

2010.12.16. 18:13 | Mogyiúr | Szólj hozzá!

Címkék: pénz

Az előző iskolai tanévben egy jól fizető állásommal meg tudtam spórolni annyi pénzt, hogy végre - tizenhat év után - kiszakadhassak a hajléktalanszállók bűvköréből, és egy kilenc négyzetméteres szobát bérelhessek. A megtakarításhoz az OTP-nél még egy takarékbetétkönyvet is nyitottam. A jövőre gondolva, az egy éves bérleményem befizetése után bent hagytam tízezer forintot a betétkönyvben. Gondoltam, jól jön egy kis kamattal meggyarapodva a nehezebb időszakokban.

A beköltözésem után két hónappal kigyulladt a szemetesvödröm. Szerencsére a szomszédaim időben eloltották a tüzet. A fal azonban teljesen befeketedett, és az ajtó mögött heverő négy táskám a benne levő papírjaimmal megégett. Sok iratom is a tűz áldozata lett. Egy héttel később végeztem a kárfelméréssel. A személyes irataimon kívül - azok a nadrágzsebemben voltak - mindenem odaveszett. Fogytán volt a pénzem, ezért jutott eszembe a betétkönyvem. Természetesen sehol sem találtam. Az is a tűz áldozata lett, kellett rádöbbennem.

Másnap el is mentem az OTP egyik irodájába, ahol beazonosítottak a betétkönyv tulajdonosának, sőt azt is elismerték, hogy tízezer forintom van náluk. Ennek ellenére nem adták ki a pénzemet, mert a kerületi közjegyzőnek kell igazolnia annak elégését. Mintha ő látta volna, amit senki sem látott. Ráadásul még azzal is boldogítottak, hogy a közjegyző nem ingyen dolgozik.

Dühösen mentem pár nappal később a közjegyzőhöz, aki felvilágosított, hogy egy hónap múlva küldik ki az  igazolást. Közben ez a tízezer forint több alkalommal hiányzott a hó végén...

Az ígért papír pontosan meg is érkezett. Pár nap múlva el is mentem vele az OTP irodába, ahol hosszas várakozás után kijelentették, hogy nincsen érvényesítve. Csak a nyugdíjam megérkezése után mentem vissza a közjegyzőhöz, mert tudtam, hogy valamennyit fizetnem kell a pénzem átvételéért.

Így is lett. Háromezerhatszázötven (!) forint befizetése után végre érvényesítették a a papíromat, amivel csak négy nappal később értem rá elmenni a bankba. Ott viszont még két órás várakozás után megkaphattam a tízezertizennégy forintomat. Azt tudom, hogy én a sok utánjárás miatt kb. húszezer forintott vesztettem, de senkinek nem akartam karácsonyi ajándékért a jussomat átadni.

Hajléktalanok egészségügye

2010.12.14. 17:30 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: ruha egészségügy diszkrimináció

A hajléktalan emberek sokan betegek, ezért nekünk nagyon fontos az egészségügy. Ezért az igaz történetet is folytatom pár sorban s jön a legújabb kiszúrás a hajléktalan emberrel.

Az igaz történetnek elejét is meg tudtam a minap, volt neki időpontja S.T. doktorhoz, de mikor odaért, a doktor úr közölte, hogy két sürgős műtéte van. (Kérdem én: a kézműtét nem az?) A kezét megműtöttek, ugyan jó két héttel azután, hogy be volt rendelve. Talán ezért is történt, hogy a kéz elfertőződött, vérfertőzés lett. Így a hónaljban kellett fölvágni, akkor vették észre a piros csíkot. Meg a kezet is újból kellett műteni. Most megint nagy kötés van rajta.

A minap egy jólöltözött ember rosszul lett s kihívták rá a mentőt. Bevitték az ügyeletes P.S. kórházba, ahol több napig csak infúziót kapott meg 5 zacskó vért. Mikor magához tért, kiderült, hogy kidobták az összes ruháját-cipőjét-mindenét. Mint a szociális munkástól megtudtam ezt megtehetik, ha úgy ítélik meg, hogy szennyezi vele az osztályt. De kérdem én: ezt ki ítéli meg?  Vagy ránéznek s eldöntik: kuka.

A szociális munkás elmondta, hogy viszont cserébe biztosítani kéne a korháznak másik ruhát. De nem adtak semmit, 186cm magas 46-os lábbal, ezért azt mondja a kórház: sajnálják, nincs ekkora ruhájuk. Ja az se mellékes, hogy ez már nem első ilyen eset, hogy a végén úgy szedegetünk össze a betegnek ruhát, hogy ki tudjon jönni a kórházból.

A hajléktalan emberrel már tényleg mindent meglehet tenni?

A tél

2010.12.12. 14:21 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: tél diszkrimináció cipő

December. Ez már leírva is kinek szép, kinek csak a hideget jelenti.

Számunkra, hajléktalan embereknek többnyire a hideget jelenti. Bár jómagamnak mind a kettőt, mert igaz, hogy hideg van, de néha szép napos az idő, ilyenkor még sétálni is jó s az emberek kedve se olyan komor. Az utcákon sétálva főleg nagyobb tereken már nagy a nyüzsgés, jövés-menés s itt-ott szólnak a zenék. Jólesik egy-egy helyen megállni, hallgatni, nézni az embereket, bár sok hajléktalan ember nem megy a tömeg felé hisz az öltözékük lehet kivetni valót hagy maga után s így már jobban kitűnnek a tömegből s ez által a hatóságoknak is könnyebben feltűnnek. Sajnos sok-sok hajléktalan embernek nincs igazi téli cipője se, így még rosszabb egy-egy nap kint az utcán vizes-átázott-átfagyott lábakkal. Jó lenne, ha itt is működne Magyarországon az, mit az egyik tapasztalati szakértő mesélt, hogy nyugaton (talán Franciaországban) az egyik cipőgyár az olyan cipőket, ami még használható, csak talán nem jól lett varrva vagy a cérna látványos helyen fogyott el stb. odaadják a hajléktalanoknak. Van, hogy havonta 150 párat! S így ott a hajléktalan embereknek mindig évszakhoz megfelelő lábbelijeik vannak. Tudom, ez csak egy kis lépés lenne, de már ez is többet érne, mert talán kevesebb hajléktalan embernek kéne télen amputálni fagyás miatt a végtagját.    

Szól a rádió

2010.12.10. 12:37 | Mr. Droid | Szólj hozzá!

Címkék: munka önkéntesség közös hullámhossz muzsikus rádió

Február óta dolgozom egy nonprofit internetes rádióban - vagyis inkább kettőben - technikusként. Nem fizetésért. A két rádió minden munkatársa önkéntesként, szabadidejét feláldozva készíti a műsorokat.

Mikor A Város Mindenkié csoport lehetőséget kapott a Muzsikus Rádió vezetőjétől, Pick Róberttől, hogy készítsünk heti rendszerességgel egyórás műsort, én is jelentkeztem a csapatba. Tudomásunk szerint ez az egyetlen rádióműsor Európában, amit teljes mértékben hajléktalan emberek szerkesztenek, készítenek. Az első pillanattól fogva én végeztem a technikusi munkát. Hamar beletanultam, köszönhetően műszaki érdeklődésemnek, informatikai tudásomnak és középiskolai sulirádiós tapasztalataimnak.

Jó érzéssel vettem tudomásul, hogy a munkatársaknak egy pillanatig sem okozott problémát hajléktalan voltom. Elfogadtak, befogadtak, egyenrangúnak tekintettek.

Mégis meglepett egy kicsit, mikor nyáron Robi felkért, menjek vele és Gergővel a Művészetek Völgyébe a Közös Hullámhossz Rádiót készíteni. Igent mondtam és nem bántam meg. Úgy érzem ismeretségünk itt alakult barátsággá. 10 nap szoros együttlét, kemény munka bizonyította, hogy számíthatunk egymásra. Az már nem is volt kérdés, hogy a vörösiszap katasztrófa után szintén mi hárman képviseljük a Muzsikus Rádiót a KHH Rádióban, Ajkán.

Időközben megszületett a MotorosHang Rádió is, mely csak zenei világában más, mint a Muzsikus.

Ma már mindkét adónál több műsor technikusi munkáját én végzem. A műsorvezetők szeretnek velem dolgozni. Én pedig szeretem ezt a munkát és szeretem ezt a közösséget, ahol nem érdekes, ki honnan jött, csak az a lényeg, ki mit csinál.

A hajléktalan ember már újságterjesztésből se élhet?!

2010.12.08. 07:47 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: munka rendőrség fedél nélkül

A Fedél Nélkül terjesztőinek nagyon sok esetbe meggyűlik a bajuk a rendőrséggel, nekem a 12 év alatt most először.  

Már épp nem terjesztettem a lapot, hanem mentem haza.  A kálvária augusztusban kezdődött s most decemberbe sincs még vége. Szokásos reggel: indulás újsággal, láthatósági mellénnyel, s fényképes kitűzővel irány újságot terjeszteni. Kint a helyen, ahova az engedély is szól, a leálló sáv. Nincs bemenetel a kocsikhoz, nincs gond, hisz sok éve ott vagyok, terjesztek.

Már jó pár órája sétáltam mikor gyermekem, akiért ezt végig csinálom, kijött s megkérdezte tőlem: meddig maradok. Mivel leszázalékolt vagyok nem emelhetek s emiatt is jött ki gyermekem, hogy boltból ő cipekedjen. Azt mondtam megyek 3 kört s megyünk. A harmadik körből visszasétálva már vettem le a mellényt mikor megállt egy járőr autó s közölte szálljanak be.

Beszálltam a gyermekkel s megkérdeztem, hogy ne haragudjanak, mondják meg, hogy hova visznek s milyen jogon. A rendőr azt mondta, az YX kapitányságra s adatokat fölvenni, hogy a mellette ülő kishölgy tanulja az adatkitöltést. 

Beértünk, leültettek minket a folyosóra s elvitték iratainkat, mint kiderült: tényleg gyakorolt a hölgy, hisz rosszul töltötte ki a papírt, így kezdte elölről.  Mikor megvolt az adatfölvétel, visszaadták a papírokat és a jegyzőkönyv aláírása után mehettünk amerre akartunk.

Egy októberi nap levelet hozott a posta, miszerint följelentett a rendőrség: ”kocsik közt járkált, a vezetők ablakán bekopogtatva, zaklató módon koldult a fedél nélkül újságot mutogatva,,. Eldöntöttem: nem hagyom magam s kérem, hogy a gyermekem is hallgassák ki, s a rendőröket úgy mikor én is jelen vagyok. Mivel amit leküldtek jegyzőkönyvbe, nem felelt meg a valóságnak. Mert nem szólítottak föl a rendőrök, hogy hagyjam abba a lapozást, s az se igaz, hogy zaklattam az autósokat, hisz azon a helyen már több mint tíz éve terjesztek. Az ügynek lesz folytatása.

Viszont az orvosi felülvizsgálat végéhez ért, hacsak nem fellebbezés lesz. A vége 40%-os rokkantság, így nyugdíj nem jár nekem soha, de megmarad a 27000Ft havi jövedelem.

Hajléktalan Mikulás

2010.12.06. 10:35 | Mr. Droid | Szólj hozzá!

Címkék: munka mikulás fedél nélkül

Egy évvel ezelőtt, még a Fedél Nélkül újságot árusítottam. Sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, sok törzsvásárlóm volt. Úgy gondoltam, valamivel viszonoznom kell a jóindulatukat. Az az ötletem támadt, hogy én leszek a Mikulás. Persze csak szegényes, hajléktalan Mikulás. Elhatároztam, december 6-án minden vásárlómnak az újság mellé egy csokimikulást is adok. Meg is vettem a figurákat, egy ismerősöm még egy mikulás sapkát is adott. Így vártam reggel a vásárlókat a szokott helyemen.

Volt nagy meglepődés, csodálkozás, mikor a lap mellé a mikulást is odaadtam a vevőknek, boldog ünnepet kívánva. Volt, aki először el sem akarta fogadni és volt akivel Mikulást cseréltünk, mert ő is gondolt rám.

A legemlékezetesebb mégis egy család volt. Törzsvevőim voltak, egészen pontosan az ötéves forma kislányuk, mert mindig ő jött újságot venni. Úgy megörült a csokinak, hogy köszönés nélkül szaladt  szüleihez, boldogan mutatva az apró mikulásfigurát. Szülei visszaküldték, a kislány hozzám szaladt, átölelte a derekam, úgy mondta: köszönöm. Aztán a szülők is odajöttek, kezet fogtak velem, boldog ünnepet kívántak.

Mire délben bezárt az élelmiszerbolt, ami mellett dolgoztam, elfogytak a lapjaim is, a csokival együtt. Kiürült a környék. Leültem szokott padomra pihenni egy kicsit, próbáltam elfelejteni, hogy ünnepnap van. Nehéz volt, mert sokáig magam előtt láttam a kislány boldog mosolyát, hallottam csilingelő hangját…

Az első hó...

2010.12.01. 17:24 | Mr. Droid | Szólj hozzá!

Címkék: tél diszpécser

 

Valamikor, gyermekkoromban alig vártam, hogy megérkezzen az igazi téli hideg, leessen az első hó. Barátaimmal rengeteget korcsolyáztunk, szánkóztunk. Akkor még bakancsra erősíthető korcsolyáink voltak, szüleim nagy „bánatára”. Sűrűn kellett új bakancsot venni, mert hiába voltak jó minőségűek, ezt az igénybevételt nem bírta sokáig a talp. A szánkóm viszont nagyszerű volt. Nagyapám hegesztette acélcsövekből, a lécezést magam csiszoltam. Később megtanultam síelni is. Nagyszerű érzés leszáguldani a szűz havon. A behavazott erdő szépségeiről már nem is beszélek. Szóval régen szerettem a telet, a nagy havazásokat, a hideg időt.
Ma a havazás, a hideg csak az egyébként is nehéz, rossz körülmények még nehezebbé válását jelenti sok-sok társamnak.
A napokban megérkezett az igazi tél, hideggel, havazással. Bár eddig kíméletes volt hozzánk az időjárás, mégis már több, mint húsz ember halt meg kihűlés miatt. Vajon mennyien nem érik meg a tavaszt?
Az múlt telet nagyrészt én is az utcán éjszakázva töltöttem. Igaz, nekem van egy nagyon jó, -20 fokig használható hálózsákom. Kevés társamnak van ilyen jó téli felszerelése.
Kérem a kedves olvasót, ha a hidegben fagyoskodó hajléktalan embert lát, menjen oda hozzá, beszéljen vele. Kérdezze meg, szüksége van-e valamilyen segítségre. Ha úgy ítéli meg, hogy egészségi állapota megköveteli, hívjon mentőt. Ha nem ilyen súlyos a helyzet, értesítse a (06-1) 338-4186-os telefonszámon éjjel-nappal hívható Diszpécserszolgálatot. (A vidéki régiókban ezeken a telefonszámokon érheti el a diszpécsereket.)
Ha ezeken felül még egy pohár forró teát, esetleg egy már használaton kívüli, felesleges takarót is ad a hajléktalan társamnak, azt külön köszönöm, de ne felejtse: a kommunikáció a legfontosabb!
 

Igaz történet

2010.11.29. 10:23 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: munka egészségügy diszkrimináció fedél nélkül

Az egyik hajléktalan társam a minap bejött hozzánk, hogy kellene neki pizsama, mert mennie kell kórházba délre, hogy fölnyissák a kezét, ami nagyon csúnyán elfertőződött (a keze már volt műtve többször is). Megkapta a pizsamát s elillant.
Másnap szokás szerint jött reggel beköszönni (nem messze a szerkesztőségtől hotelek s boltok előtt sepreget, ebből s a Fedél Nélkül újság terjesztéséből él.) s látom ám hogy a kezén nagy kötés s a keze bedagadva. Mondtam neki: na tényleg kiengedtek úgy, ahogy mondtad. Akkor jött a fekete leves, miszerint közölte:
Nem, nem is műtötték meg.
Bement a kórházba, de elküldték mondván: menjen a MÁV Kórházba, az az ügyeletes.
Átment (bár ő se értette miért, hisz arról volt szó, hogy fölnyitják a kezét) a MÁV Kórházba, beérve közölték vele: menjen a Szent Imre kórházba.
Nagy mérgesen s elfáradva átment, ahol közölték vele: ők nem foglalkoznak vele s menjen oda, ahova akar.
Így jobb híján bement az első gyógyszertárba Betadinért, gézért s ő maga átkötötte a kezét. Remélem, mire ez az írás megjelenik, addigra már megműtik a kezét s nem végtag nélküli lesz, hisz a fertőzés igen komoly gondot is okozhat.

· 1 trackback

Művelődő hajléktalan emberek

2010.11.24. 19:49 | Mogyiúr | Szólj hozzá!

Címkék: színház hobo fedél nélkül

Földes László - Hobo - meghívott két hajléktalan embert a Fedél Nélkül utcai lap szerkesztőségén keresztül.

A Budapest Kamara Színházba szóló jegy egyáltalán nem tekinthető olcsónak, főleg a minimálbér vagy az alatti jövedelmű embereknek. Ezért is nagy örömmel mentünk el az előadásra. Mindössze egy gondolkozni valónk volt. Kiválasztani a három Hobo előadás közül az egyiket. József Attila és Viszovszkij est vagy a Csavargók Tízparancsolata közül kellett döntenünk. A társam már látta a József Attila estet, ezért végül is a Csavargók Tízparancsolatát választottuk. Természetesen az ünneplő ruhánkat vettük fel, ami nem jelenti, hogy öltönyben és nyakkendőben jelentünk meg, de azért tiszta és egyáltalán nem rongyos volt az öltözékünk.

A hatvan férőhelyes kamaraterem majdnem teljesen teli volt. Nem mesélem el az előadás tartalmát, hogy másoknak is teljes élményt okozhasson, csak egy apróságot. Mikor a művész belépett és a kis színpad elejére lépett, az első sorban ülő egyik korosabb hölgy - mindenki ott foglalt helyet, ahol akart - fotózni kezdett. Hobo megmerevedett, majd pár pillanat múlva emelt hangon adta tudtára a hölgynek, hogy színházban az előadás során nem illik fényképezni. Először meglepett az incidens, majd azon gondolkoztam, hogy egy megtervezett gegről van szó, de végül is egy tanulságos esetnek könyveltem el, amiben teljes mértékben azonosultunk a társammal egyetemben. Persze a művész urat jócskán megzavarta az eset. Legalább egy percig meredten ült, mire el tudta kezdeni az előadását. Az viszont frenetikusan sikerült. A másfél órás monológ után még háromszor hívta vissza a közönség vastapsa. Utoljára már tényleg egy sokszor elsütött poén volt a ráadás. A két hajléktalan ember azonban boldogan, felüdülten lépett ki a színházból. A hét fáradságos érdekvédő munkája után vidáman indultunk szálláshelyeink felé.

· 1 trackback

Egy hajléktalan ember nem mindennapi napja

2010.11.23. 11:25 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: média munka beszámoló önkéntesség napi beszámoló

Reggel kelés, ha van hol: mosakodás stb., majd ha a cuccot nem lehet ott hagyni, akkor fölmázsál az ember s elindul a zsírosba reggeliért. Majd irány a munka vagy a melegedő. Én a munkába mentem újságot terjeszteni.

Majd irány az egyik tévéműsor ahol éppen a hajléktalanságról szerettek volna többet megtudni. Mivel nem vagyok pesti persze pont az út végére értem s nem az elejére, még jó, hogy mindig előbb indulok így ugrás a villamosra s irány a másik oldal. Épp időbe értem oda, még 2perccel előbb is. Bementünk a tévébe s miután meg lett az összes kütyü indult a felvétel. Ami nagyon érdekelte őket, hogy hogyan lehet kijutni a hajléktalanságból, sok minden elhangzott bár én még ezek után is azt vallom, hogy a megoldás a szociális bérlakások lennének, hiszen nem csak minket hajléktalanokat érint a lakás probléma, hanem az alacsony jövedelmekkel rendelkezőket is súlytja. Nagyon sok ember veszíti már el most is a lakását s sajnos nagyon sok ember hal meg télen s nem csak utcán, hanem saját lakásukba is mert nincs fűtés, nem telik rá.

Az utcai szociális munkásnak az a véleménye, hogy a hajléktalan embernek nagyon sok múlik azon, hogy milyen szociális munkáshoz kerül. Ezzel picit egyet értek, mert az utcán lévő emberek mentális állapotát kell előbb helyre hozni. A műsor után indulás vacsorát osztani egy melegedőbe, mint önkéntes, ahol sok-sok társam már szívesen jön be, mert jó szót is kapnak. Majd miután vége s minden vacsora elfogyott s elpakoltunk, irány az angol óra, amit ingyen oktatnak önkéntesek 90percben. este 9kor irány haza jelenleg az olcsó pici albérletbe ahol vár a fiam s még neki is vacsora kell.             

A Város Mindenkié csoport Pécsett

2010.11.20. 13:38 | Mr. Droid | Szólj hozzá!

Címkék: pécs osztályfőnöki óra a város mindenkié avm

November 18-án a pécsi Esélyek Háza meghívására A Város mindenkié csoport négy hajléktalan tagja rendhagyó órát tartott középiskolásoknak.

„Nézz a borító mögé” címmel rendezett nem-formális szakmai napot a pécsi Esélyek Háza, a Tolerancia Nemzetközi Napja tiszteletére. Az eseményen különböző szervezetek, alapítványok mutathatták meg munkájukat, projektjeiket a szakmai közönségnek. A rendhagyó osztályfőnöki óra bemutatására – mely eredetileg a Menhely Alapítvány égisze alatt fut – kértek fel minket a szervezők, akik a budapesti Esélyek Háza „Egyenlítő” című rendezvényén ismerték meg ezt a programot. A szervezők célja volt A Város Mindenkié hajléktalan érdek- és jogvédelmi csoport bemutatása, megismertetése is.

Sajnos autó helyett (az önkéntes gépkocsivezetőnk mégsem tudta vállalni az utat) vonattal utaztunk Pécsre három társammal; Csillával, Gabival és Gézával. A több mint négy órás vonatozás után késő délelőtt értünk a helyszínre. Éppen csak be tudtunk kukkantani az éppen folyó előadásra, de hamarosan kezdődött a mi szereplésünk.
Több, mint húsz diák és a szakmai érdeklődők töltötték meg a termet.
Előadásunk első részében A Város Mindenkié csoportot mutattuk be. Beszéltünk a csoport megalakulásáról, működéséről, bemutattuk a munkacsoportjainkat, ismertettük az éppen folyó programokat. Érdeklődéssel hallgattak minket és a diákok meglepett, néha csodálkozó arca mutatta, nem gondolták volna, hogy mindezeket nagyrészt hajléktalan emberek végzik.
Bemutatónk második felében társasjátékot játszottunk a diákokból alakult két csapattal. A játék a közterületen élő hajléktalan emberek mindennapi helyzeteit, nehézségeit mutatja be. Bár játék közben sokat nevettek a nézők és játékosok egyaránt (igyekeztünk sok humort vinni a különböző helyzetekbe), mégis átérezték a szituációk komolyságát, nehézségeit.
A szervezők további együttműködést szeretnének a csoportunkkal, nem csak Pécsett, hanem Baranya megye egészében szeretnék megismertetni tevékenységeinket, módszereinket.
Bár újabb hosszú vonatozással késő este, fáradtan értünk vissza a fővárosba, úgy gondolom érdemes volt részt vennünk a rendezvényen. Sajnos nem csak Budapesten élnek otthontalan emberek. Máshol, másoknak is meg kell mutatnunk, tehetünk önmagunkért. Közösen, egymást segítve.

Ma ne menj haza, beszélj velünk

2010.11.17. 17:04 | Mogyiúr | Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló kerekasztal a város mindenkié hka eu2010 avm hajléktalanokért közalapítvány aha színpad afrobreakz

2010.11.12-én, a Szociális Munka napján a Hajléktalanokért Közalapítvánnyal együtt megkértük az utca emberét, hogy ne menjen haza, és beszélgessen el a hajléktalan emberekkel a főváros belső részén található Kálvin téren.

Több százan sétáltak el a rendezvény területe előtt, ahol fűtött sátorban kerekasztal beszélgetés keretében mondták el véleményüket a témában közvetlenül érintettek. Emellett az AHA Színpad hajléktalan amatőr társulat előadása és egy profi, Galkó Balázs az Új Színházból vezetett elő kulturális műsort. Ezt követően az estébe nyúlva három koncert zenészei szórakoztatták a járókelőket, a szünetekben pedig az Afrobreakz dobosai emelték a hangulatot.

Az ellátórendszer szervezetei mellett A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport is standolt. Többségük még ma is hajléktalan, de a standon ezt nem lehetett észre venni, hiszen külsőleg nem ütöttek el az alapítványok munkatársaitól. Az ajánlott program sem volt rosszabb az érdekvédők standján.

A szokásos totó mellett most egy aláírás kampánnyal rukkoltak ki az érdekvédők. Pintér Sándornak és Tarlós Istvánnak írt levelüket lehetett a járókelőknek aláírni, ami a hajléktalan emberek zaklatásáról, illetve annak beszüntetéséről szól. Kevés lett a hetven levél, még sokan írták volna alá. Négy interjú is készült A Város Mindenkié csoport médiás kiválasztottjával. Majdnem százan beszélgettek a csoport tagjaival, akik közt többségben hajléktalan emberek voltak. Olyan emberek is leálltak beszélgetni, akik nem tudatosan jöttek a rendezvényre és nagyrészüket sikerült megszabadítanunk az előítéleteiktől.

A koncerteket pedig együtt nézték a középosztálybeli fiatalok és a kissé korosabb hajléktalan emberek.

Tarlós „rendet tesz”

2010.11.15. 13:59 | Mr. Droid | 1 komment

Címkék: tarlós december 15

Egy hónap múlva már rend lesz Budapesten.

December 15-ig kitakarítják a főváros frekventált köztereit és aluljáróit, hirdette meg Tarlós István főpolgármester új akcióját.

Ami nem is annyira új, hiszen ez már választási programjában is szerepelt. Mindezt a „társadalmi megbékélés programjának” keretében, állítja városunk vezetője. Majd azt is mondja, azért teszi, hogy „a városban a biztonság növekedjék”. Ezek szerint mi, hajléktalan emberek a város „biztonságára” jelentünk veszélyt. Érdekes megvilágítása a problémának. Talán mi bűnözők vagyunk? Tarlós szerint – ez alapján – igen. Hiába igyekszik enyhíteni nyilatkozataiban ellenszenvét irányunkban – ami valószínűleg Vecsei Miklósnak és Győri Péternek, a hajléktalan-ellátás két fontos vezetőjének köszönhető -, hiába próbál „jófejnek” látszani szociális ígéreteivel, úgy tűnik, egyetlen célja van, hogy eltüntessen minket, így oldva meg a kérdést.

Budapest közterületein több mint 3000 hajléktalan ember él. Tarlós úr 100-120 ember „tisztességes” elhelyezését ígéri. Tartom valószínűnek, hogy ez tömegszállást jelent. Túlzsúfolt tömegszállást, hiszen október eleje óta tele vannak az éjjeli menedékhelyek. És vajon mi lesz a többi emberrel? Kit érdekel, hiszen csak „törvényen kívüli”, „dolgozni nem akaró”, a város biztonságát veszélyeztető emberekről van szó, főpolgármesterünk szerint.

Nem tudom, mindez hova fog vezetni, meddig fajulnak az események. Sajnos úgy tűnik, a politika abba az irányba tereli a közhangulatot, hogy mi, hajléktalan emberek legyünk az egyik bűnbak az elmúlt évek hibás döntéseiért. Szó sincs a társadalmi gondok megoldásáról, a tényleges megbékélésről. Az emberek már unják a „kommunistázást”, most jöhet a „hajléktalanozás”, hiszen mi könnyű célpont vagyunk. De talán mégsem, talán mi is össze tudunk fogni az érdekeinkért, és talán nem is vagyunk egyedül, vannak támogatóink, szimpatizánsaink. Közösen jobb, értelmesebb megoldásokat tudunk javasolni Tarlós úr „rendteremtése” helyett.

Színház egy kicsit másképpen!

2010.11.14. 10:23 | mini cini | Szólj hozzá!

Címkék: színház hajléktaland

Egy rendhagyó s nem mindennapi dolgot vittünk véghez őt hajléktalan társammal.

Jó ideje már hogy megkeresett engem, s társaimat Schermann Márta rendezőnő, hogy Életosztás címmel az élettörténetünkből szeretne színházat készíteni úgy, hogy mi is játszanánk benne, sőt mi lennék az árusai a történeteknek. Közben a hölgy elment szülni, ezért a terv csúszott s emiatt a társaim lemorzsolódtak, de mire ténylegesen nekiálltunk a darabnak s próbáknak, lettek új hajléktalan tagok s így indult a sok próba színészekkel énekesekkel együtt.  Nagyon jó csapat jött össze s sok próba, gyakorlás után meg valósult a mű.

Így lett belőle november 7.-ére, vasárnap estére egy előadás, amit a budapesti Teleki téren nézhettek meg az érdeklődök. Nagyon sok embert érdekelt, hogy hogyan is lehet megvalósítani az élettörténeteket s milyen is lesz ez valójában. Voltak humoros darabok is, de megindító szomorú történet is. A társaimmal nagyon büszkék voltunk, hogy mi is mindent megoldottunk, amit elvállaltunk s hogy a színészekkel énekesekkel együtt léphettünk fel s nem úgy kezeltek ők se minket, hogy ”na, ez is hajléktalan büdös csöves”.

Nagyon sokan kérdezték: lesz-e még ilyen előadás s hogy lesz-e folytatása. Sajnos nem rajtunk múlik, hanem az anyagi támogatáson mert azért a sok technikust, színészeket, helyet meg kell fizetni sajnos, amire se a hajléktalanoknak se a hölgynek nincs pénze az 1000Ft belépő sajnos nem fedez mindent.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a színes kavalkádnak s talán hátha lesz ki szponzorálná újból az egészet.               

süti beállítások módosítása