A Fedél Nélkül lap terjesztése legtöbbször egy türelemjáték, hiszen óránként ötszáz és ezer közötti ember is elhalad mellettem, de mindössze öten-hatan vásárolnak újságot. Közben állandóan mondogatom a szövegemet, aszerint, hölgy vagy férfi megy el mellettem: Szép Jó napot hölgyem, Fedél Nélkülben versek, novellák olvashatók, vagy: Tisztelt Uram, Fedél Nélkülben versek, novellák olvashatók. Legtöbben átnéznek rajtam, mintha üvegből lennék, de vannak, akik egy kényszeredett mosollyal nyugtázzák ott létemet. Ezek a közöny jelzései, de nézzük a szélsőséges eseteket.
A terjesztői elveim a következők:
- Csak magányos emberek felé fordulok a mondókámmal.
- Nem szólítok meg hatvanöt évnél idősebb embereket, tizennyolc évnél fiatalabb gyerekeket, terhes anyákat, ha észreveszem
- Szintén nem adok jelzéseket olyan embereknek, akiknek fájhat a fülük, vagy éppen csak telefonálnak. Ez a típusú járókelő a legtöbb.
- Ez vonatkozik azokra is, akiknél a gyenge és lassú látásommal valamilyen fogyatékosságot észlelek.
- Azoktól elfordulok, akiknek mindkét keze foglalt – az esernyő nem számít – vagy utazótáskát cipelnek.
Tapasztalataim közül kezdjük a rosszakkal:
Számomra a legfájdalmasabb, mikor a tenyerükkel intenek egyet és közben lenéző arckifejezéssel, száguldanak tovább.
Negyedévenként előfordul, hogy valaki – általában szegényes külsejű egyének – beszólnak, hogy inkább menjek dolgozni. Ezt azonban a hét év alatt már kezdem megszokni.
Nekem az is fáj, ha nem veszik el az újságot, sőt az utána felajánlott saját novellámat sem, amiből mindig tartok párat a lapok mögött.
Persze egy-két pszichopata is megtalál, de ebből a szempontból már edzett vagyok, hiszen három évet dolgoztam az Országos Pszichiátriai és Neurológiai intézetben Hűvösvölgyön.
Milyen karakterű emberek nem vásárolnak többségében tőlem lapot?
- Az átlagosnál nagyobb termetű emberek
- Az erősen szőke vagy műszőke hölgyek.
- A nyakkendőben, öltönyben flangáló menedzserek. (ez mostanában javuló tendenciát mutat)
- A dzsigoló vagy manöken típusú fiatalok, bár újabban erre is volt ellenpélda.
Nézzük a pozitív élményeket, hiszen ezek vannak nálam, többségben:
Először is, aki egyszer veszi a bátorságot, az nagy valószínűséggel már törzsvásárlóm is lesz.
A fenti tilalmi listámba besorolt vásárlók mindig kellemes meglepetést okoznak. Ilyenek az idősek vagy éppen a kamaszok – diákoknak ár alatt is odaadom a lapot és a novellámat -, a párok, a kisgyermekes anyák, akik a kisgyerekükkel adatják oda az adományt, Akik élelmet vagy élelmiszerjegyet adnak – kivéve, ha egy fillérem sincsen.
Az etnikai kisebbségek képviselői (roma, kínai, arab – afrikai még nem volt) vásárlása esetén különösen jó érzés fog el.
A KÖVETKEZŐ BEÍRÁSBAN A POZITÍV TALÁLKOZÁSAIMAT ÍROM MEG RÉSZLETESEBBEN.
